Sajtó, díjaink

Díjak:

Hungarian Business Leaders Fórum „Média a Társadalomért” díja a Családi asztal c. sorozat Ollé családról szóló epizódjáért 2009

A város ritmusa c. film:

  1. Neubrandenburg: Fődíj 2008
  2. Magyar Filmszemle: Legjobb operatőr 2008
  3. Aranyszem Fesztivál: Legjobb operatőr 2009
  4. Film.Dok Fesztivál Csíkszereda: Legjobb vágó 2011

A Herceg c. film:

             Film.Dok Fesztivál Csíkszereda: Nemzeti Kultúrális Egyesület különdíja 2011

Sajtó:

MTV-Híradó

2008. okt. 27. ... Salamon András A Város ritmusa című dokumentumfilmje nyerte a neubrandenburgi " dokumentART" elnevezésű európai filmfesztivál fődíját. ...

HBLF - Média a Társadalomért Díj 2009
2010.01.04.
SocialBranding
A Hungarian Business Leaders Forum (HBLF) december 10-én tartotta a "Média a Társadalomért" nevet viselő pályázatának díjkiosztó ünnepségét a Pilinszky Kávéházban
Az idén nyolcadik alkalommal meghirdetett pályázat célja elismerni a társadalmi összefogás és felelősségvállalás példaértékű bemutatását, a társadalom, és a kisebb közösségek szellemi és gazdasági fejlődését elősegítő, a különböző szektorok, csoportok, szervezetek és magánszemélyek összefogásával sikeresen megvalósuló kezdeményezések népszerűsítését a médiában.

A HBLF nagyra értékeli az újságírók, riporterek, szerkesztők társadalmi elkötelezettségét, amit ezen pályázat évente történő kiírásával, és az adott év legkiemelkedőbb írásainak, riportjainak díjazásával is el kíván ismerni.

A több mint 80 pályaművet a Betlen János (MTV / televíziós újságíró), Érdi Sándor (televíziós újságíró, szerkesztő), Faragó András (Kodolányi János Főiskola), Simon András (ISPIRO Group), Török Marianna alkotta bíráló bizottság értékelte.

Második helyezést ért el, és 150.000 forintos jutalomban részesült Katona Zsuzsa (MTV2), a Családi asztal - Ollé Család című riportjáért. A műsor bemutatja, hogy az SOS gyermekfalu és a média által kezdeményezett országos összefogás eredményeként, hogyan maradhatott együtt a kilenc árván maradt Ollé testvér, hogyan építették fel házukat és boldogulnak, a legidősebb testvér, József gyámsága mellett.

Kép-Szöveg-Kotta 2010.02.17.

„A herceg” c. film – Bemutató a klubban
A herceg című dokumentumfilm bemutatójára gyűltünk össze a Tiara Klubban, a jeges, havas téli nap ellenére igen szép számban. Az utolsó hitbizományi hercegnek, Eszterházy Pálnak állít egyfajta emléket az alkotás, aki „ezüstkanállal szájában született, megszenvedte a XX. század legvéresebb és legfélelmetesebb történelmi időszakait, de mindig EMBER tudott maradni az embertelenségben.”
A vetítés előtt Katona Zsuzsa forgatókönyvíró-rendező és B. Szabó Edina segítségével hangolódtunk a filmre, amely többségünk számára ismeretlen világba kalauzolt bennünket.
Európa évszázadokon át egyik legbefolyásosabb családjának életébe pillanthattunk be. Majd megkezdődött a vetítés, amelynek során rokonok, barátok, jó ismerősök és történészek emlékeztek korabeli felvételek és fotográfiák segítségével Eszterházy Pálra, aki 1901-ben született, egy olyan család legidősebb ifjaként, amely a honfoglalásig vissza tudja vezetni létezését. Ez a különleges státusz nemcsak kiváltságokat, de kötelezettségeket is jelentett, hiszen mindig és mindenhol „Eszterházy módon” kellett élni, viselkedni.
Eszterházy Pál boldog hercegként kezdte, de igen hamar árvává és felnőtté tette őt a sors. Ő volt az a herceg, aki a háború alatt zsidó gyermekek megmentéséhez nyújtott hatalmas pénzügyi támogatást, aki nem hagyta el akkor sem Magyarországot, amikor megfosztották birtokaitól.
Ő volt az, akit belekevertek a Mindszenty-perbe, és ezért nyolc évet töltött Rákosi börtöneiben, és akit a mai napig nem követett meg meghurcoltatásáért senki sem...
A film után még mesélt Katona Zsuzsa azokról az epizódokról is, amik kimaradtak a filmből, és válaszolt a sok-sok kérdésre is, amelyek bennünk, nézőkben megfogalmazódtak.
Ezt követően szokás szerint kötetlen beszélgetéssel telt az idő a klubban, ahol Katona Zsuzsa mellett a szerkesztő-producer, Nyeste Péter és a film számos alkotótársa is ott volt.
Érdekes, figyelemre méltó emberi sors tárult elénk ezen az estén, melynek életpálya-tanulságait ki-ki vérmérséklete szerint „hasznosíthatja” a mi akkori borzalmaktól mentes, de sokszor igen pocsék világunkban is.
(Szy)

„A nap belülről süt” c. film
December 21-én 22:10-kor vetíti az MTV2 az Esterházy-Ottrubay Melinda hercegné élettörténetéről szóló filmet.
Az Esterházy Magánalapítvány megbízásából az Asterfilm produkciójában készült alkotás a hercegné 90. születésnapja alkalmából jött létre. Katona Zsuzsanna forgatókönyvíró-rendező és Nyeste Péter szerkesztő-producer művében egy rendkívül izgalmas életút elevenedik meg. A Dr. Ottrubay Dezső, törvényszéki elnök lányaként 1920-ban született Melinda már hét évesen balett órákra jár, tudását később Párizsban tökéletesíti. Mindössze 24 éves, amikor a Budapesti Operház balett-táncosnőjeként megkapja a „primaballerina assoluta" címet, a nemzetközi balettvilág legmagasabb kitűntetését. Az Operaházban ismerkedik meg Esterházy Pál herceggel is, akivel 1946-ban házasságot köt. A herceg ekkora az államosítás következtében már elveszítette vagyonát, Ottrubay Melinda felhagy a tánccal és egyben csodálatos karrierjével. Férjét 1948-ban a Mindszenty-perben, a hercegprímással együtt 15 év fogságra ítélik. 1956-ban szabadul és a kismartoni vagyont kezelő osztrák hivatalnokai és tanácsadói segítségével nyugatra menekül. Rövid ausztriai tartózkodás után végül Svájcban telepednek le.
Pál herceg 1989-ben bekövetkezett halálakor Esterházy Melinda lesz az egyedüli örökös és ráhárul a több mint 500 éves Esterházy hagyaték irányítása. Idővel, amikor az osztrák törvények lehetővé teszik, a vagyon korszerű kezelésére magánalapítványokat alapít. Majd 2001-ben, az Esterházy Vállalkozások létrehozásával, melynek vezetését, unokaöccsére, Dr. Ottrubay Istvánra bízta, megalapozza egy modern és a jövőbe tekintő vállalatvezetés struktúráját.
A hercegné mindig is különös figyelemmel kísérte a kulturális eseményeket. Neki köszönhető, hogy elindultak a fraknói vár átfogó restaurálási munkálatai, hogy létrejött a lakompaki kastélyban a Természet nyomában című kiállítás, valamint megkezdődhetett a gyűjteményi darabok rendszerezése.
- 2003-ban látogat el újra Magyarországra, abból az alkalomból, hogy személyesen vehesse át az akkori kulturális minisztertől, Görgey Gábortól a Bibliotheca Esterházyana, az Esterházy könyvtár Oroszországból visszaszolgáltatott értékes darabjait, egyben aláírnak egy szándéknyilatkozatot, melynek értelmében az Iparművészeti Múzeummal közösen mutatják majd be az Esterházy kincsegyüttest a nagyközönségnek. E szándéknyilatkozat értelmében jött létre 2007-ben Az Esterházy Kincsek címmel, az Iparművészeti Múzeumban megrendezett tárlat is.

 

„A Nap belülről süt” (Esterházy Ottrubay Melinda élettörténete)
Sokszor és sokféleképpen elgondolkodhat életében az ember azon, hogy amikor minden reménytelen, mi az, ami végülis tovább viszi. Ami arra sarkallja, hogy legyen tartása és menjen tovább, nem feladva álmokat, elképzeléseket. A Tiara Klubban február 19-én levetített dokumentumfilm – sok minden más mellett – ehhez is segítséget nyújtott.
Szerintem kevesen vannak tisztában azzal, ki is Ottrubay Melinda, azaz herceg Esterházy Pálné. Ezt a kételyt tovább erősítette bennem az a tény, hogy a cikkíráshoz készülődve olyan régi újságcikket is találtam, amiben híres operaénekesnek nevezik. Pedig Ottrubay Melinda balerina volt, még hozzá olyan prímabalerina, aki 24 évesen elnyerte az „assoluta” címet, ami a nemzetközi balettvilág legrangosabb elismerése.
Katona Zsuzsa és Nyeste Péter régi kedves vendégei már a Tiara Klubnak, így most is nagy izgalommal vártuk, vajon „A Nap belülről süt” című dokumentumfilmjük Ottrubay Melindáról miként dolgozza fel a hercegné életét.
Nos, az alkotópáros – köszönet érte – most sem elégedett meg puszta bibliográfiai ismertetéssel. Ahogy a film utáni beszélgetésből kiderült, nem volt könnyű dolguk. Bár az Esterházy család messzemenően támogatta a produkciót, a főhőssel már nem tudtak személyesen találkozni – ő visszavonultan él svájci otthonában. A hercegné rendelkezésre bocsátott fényképalbumai, egyéb dokumentumok, és a legközelebbi hozzátartozók támogatása, élményanyaga segítette az alkotókat a „kerek egész” megalkotáshoz.
A hercegné élete igazi kis mese. De mint tudjuk, a mesékben kegyetlen dolgok is történnek. A tehetséges balett táncos nem szaladt azonnal a tizenkilenc évvel idősebb herceg karjaiba. Mire végül feleségül ment hozzá, Esterházy Pálnak már semmilyen vagyona nem volt Magyarországon, mindenét állomosították. A hivatásával felhagyó művész férjét a Mindszenty bíboros ellen irányuló koncepciós perben 15 év szabadságvesztésre ítélték. Két évig látogathatta, aztán évekig azt sem tudja él-e, vagy hal-e. Gondoljunk csak bele, frissházasként hogyan lehet ezt túlélni?
1956. novemberében aztán elhagyják az országot, és Svájcban telepedtek le, ahol elkezdik gondozni az eléggé elhanyagolt Esterházy hitbizományi birtokokat. Mielőtt valaki ennek csak a fényes, szép oldalát látná, el kell mondanom: a dokumentumfilm egyik nagy érdeme, hogy kiválóan érzékeltette azt, mekkora munka, mekkora nagy felelősség is volt mindez, nem csupán élvezet.
A film megtekintése után nem csak az alkotópárossal volt módunk beszélgetni, hanem Berényi László történésszel is, aki mai napig a család jó barátja, és Schönborn Esterházy Margittal is, aki a család Ausztriában élő ágához tartozik. Jó volt őket hallgatni. Egyszerűen megelevenedet egy elfeledett világ, feltárult egy csak látszólag ismeretlen értékrend.
Újra bebizonyosodott, hogy bárhol a világon lehetsz ember, lehet tartásod, ha akarod. Talán az a szerencsés, aki a családjából, a neveltetéséből tud méltóságot meríteni, talán jobb ha az ember maga teremti meg a saját tartását, ki tudja! A lényeg, hogy legyen.
PGy
3 hozzászólás
1. idézem 2011.02.23. 08:00
o Márti
Örülök neki, hogy a Tiara Klubban bemutathattuk a filmet. Nem csalódtam. Mint mindig, nagy érzékenységgel, odafigyeléssel készült a film. Megtudhattunk mindent Ottrubay Melindáról, hogy mennyire szerette férjét, és hogy ezért képes volt lezárni balett karrierjét.
A vetítés után nagy meglepetésünkre megtiszteltek jelenlétükkel Schönborn Esterházy Margit (Esterházy Pál unokahúga) és Berényi László történész, aki a család barátja.
Velük volt egész az est, hiszen olyan történeteket hallhattunk egy magyar hercegi családról, amit már csak ők őriznek a szívükben.

Köszönöm az alkotóknak és további sikeres filmeket kívánok nekik!
2. idézem 2011.02.23. 08:41
o gy
Olyan emberi sorsok tárultak elénk, amiknek jó esetben csak egy icipici részét ismerhettük. És valljuk egészen másként és más látszik abból a kis pici részből. Ki gondolta volna, hogy az ünnepelt balerina, a hercegné, ilyen küzdelmes életutat tudhat magáénak?
3. idézem 2011.02.24. 16:19
o Katus
Ottrubay Melinda 28 éves volt, amikor férjét bebörtönözték, és a film tanúsága szerint 36, amikor kiszabadult. Mint primabalerina assoluta visszatérhetett volna a színpadra, de ezen a néven, h Esterházy Pálné természetesen nem kapott szerepeket. Esze ágában sem volt elválni, v átmenetileg megválni ettől a névtől, ami nagyon rosszul csengett a Rákosi-éra idején! Mennyire érzékletesen mutatja be a film ezt a - napjainkban már szinte értelmezhetetlen - hűséges várakozást, kitartást Solvejg (Ibsen-Grieg: Peer Gyntjének hősnője) dalát megidézve. Nekem a még éppen tetten érhető finomságai miatt tetszik ez a film!

Mindenkinek a saját útját kell járnia - „Szarvassá válni” c. film
Egy sikeres művész titkai

Mi lehet a titka egy magyar színész brit színpadi sikerének? Van-e egyáltalán titok, vagy elég magyarázat lehet a sok évig tartó kemény, kitartó munka?
Magyar Éva táncos, színész, rendező, koreográfus – nehezen besorolható, öntörvényű alkotóművész, aki komoly sikereket ért el Nagy-Britanniában: legutóbb a Royal Shakespeare Company Rómeó és Júlia előadásán Capulet-né szerepét játszotta, óriási sikerrel. Katona Zsuzsanna filmrendező hónapokon keresztül követte kamerájával a művésznőt. A Szarvassá válni című film londoni premierje után beszélgettünk Magyar Évával.
Nagyon kevés ember képes ennyire kíméletlenül kitárulkozni, mint ahogy az ebben a filmben látható. Milyen érzés az embernek saját magát viszontlátni a filmvásznon?
Egy színésznő arcai

Borzasztó nehéz volt. Most harmadszor nézem meg a filmet mások társaságában, és újra és újra nehéz: kicsit olyan, mintha az ember meztelenre vetkőzne, körbemutatná magát és azt mondaná: tessék, ez vagyok én. Voltak itt a mostani vetítésen barátok, akik régóta ismernek és többen is azt mondták: most olyasmit tudtak meg rólam, amiről sejtelmük sem volt.

Mi is elég régóta ismerjük egymást, és engem is nagyon inspirált ez a film, azért, mert minden kockájából az sugárzik, hogy nagyon keményen dolgozol. A film egy bizonyos pontján azt mondtad: nincs olyan hogy szerencse, keményen kell dolgozni. Szerintem ez a film legfontosabb üzenete, talán azért is, mert ezt ma nagyon kevés ember meri kimondani. Ma az a divat, hogy sokan erőfeszítés nélkül, azonnal akarnak elérni mindent...

Nagyon örülök, hogy ez a mondat belekerült a filmbe, mert nap mint nap találkozom ezzel, főleg amikor hazamegyek Magyarországra. Nem értik az emberek azt, hogy én hogyan élem az életemet, miért vállalom fel azt, hogy a dolgok nehezek, miért vállalom fel, hogy nem keresek sok pénzt, nem vagyok híres. Nagyon nehéz megmagyarázni: az, hogy az ember sokat dolgozik, és valamit elér, az milyen típusú örömmel jár. Azt, hogy ez sokkal erősebb, mélyebb, ösztönösebb öröm, amit csak akkor érzel, amikor valamiért igazából megdolgoztál. És így van, ahogy mondod: nem divat ez manapság, és aztán az emberek csodálkoznak, ha nem okoz nekik annyira nagy örömet, amit elértek. Én ezért tartom fontosnak, hogy beszéljek arról: nincs születés vér és fájdalom nélkül. De ha ott a vér és a fájdalom, akkor születés is van.

Irigyek rád Magyarországon?

Nem mondanám, hogy mindenki: van aki nagyon örül, és van, aki nagyon irigy. Aki örül neki, azzal nagyon szívesen elbeszélgetek, aki irigy, azt meg sajnálom...

Meg szokták kérdezni, hogy mi a titok?

Azt szokták kérdezni, hogy hogy sikerült neked ezt elérni? Akkor azt szoktam mondani, hogy rengeteget kell érte dolgozni. És nem csak úgy, hogy most éppen dolgozom, hanem sok-sok éven keresztül. Gyerekkorom óta tornázom, balettozom. Amikor prózát kezdtem játszani a nyíregyházi vagy a kaposvári színházban, ott is mindig foglalkoztam a mozgással. Lement az előadás és akkor este tízkor felmentem a nézőtéri büfébe és este fél tizenkettőig még táncoltam: ez olyan dolog, amit az ember felépít hosszú éveken keresztül és akkor van ennek látszata.

A filmben az egyik kritikus azt mondta: Te színésznek táncos voltál, táncosnak színész, tehát téged semmilyen kategóriába nem lehet beszuszakolni. Ez szerintem a legnagyobb dicséret, amit mondhatnak.

Ez így van, csakhogy a filmben ez nem dicséret volt, aki mondta, negatív dologként említette, hiszen tíz éven keresztül Magyarországon éppen ezért szorultam ki mindenféle anyagi támogatásból. Épp azért küldtem el a filmrendezőt ehhez a kritikushoz, hogy menjen el valakihez, beszéljen olyan valakivel is, aki negatívan vélekedik rólam, aki nem támogatta soha a projektjeimet. Érdekes, hogy visszanézve ki hogyan látja ezeket a dolgokat. Nagyon egyszerű egy sikeres társulatot tönkretenni: ha nem kapsz pénzt, nem kapsz figyelmet, akkor hiába nyered a külföldi fesztiválokat sorba, mint én, otthon mégsem tudtam, tudtunk előre lépni.

Akkor már nincs is Sámán színház?

Nincsen. Illetve azt mondanám, az egy nagyon szép időszak volt, de nem erőltetném tovább – fogok továbbra is készíteni előadásokat Magyarországon és itt Angliában is, koprodukciót is szeretnék készíteni – de a Sámán színház úgy volt szép, ahogy volt, az most már fel van téve a polcra.

Ezek szerint most kétlaki életet élsz, világpolgár vagy és mindig oda mész, ahová a munka szólít?

Igen ez nagyon jól hangzik, de igazából Magyarország és Anglia, néha Magyarország és Amerika közt zajlik most az életem. Azért vagyok otthon, mert van egy lányom, aki otthon jár gimnáziumba, de valószínű, hogy jövő évtől itt tanul tovább. Akkor itt lesz a bázis, ami meg fogja könnyíteni az életem, mert akkor nem szakad szét a lelkem és a testem két ország között.

Mit tud Anglia, amit Magyarország nem tud?
Egy színésznő arcai

Érdekes módon sokkal befogadóbbnak és elfogadóbbnak tartom. Azért mondom, hogy érdekes módon, mert Magyarországon nincs olyan sok külföldi, aki kopogtat mindenféle ajtón mint itt, és mégis itt valahogy edzettebbek az emberek. Itt az alapállás: a másik tud valamit, engedjük be és nézzük meg, mit tud. És annak idején, amikor én eljátszottam egy főszerepet az itteni Nemzeti Színházban, akkor teljesen úgy fogadtak, hogy te milyen érdekes színésznő vagy – szóba sem került az, hogy én külföldi vagyok-e vagy angol. Átlépik ezt a dolgot, mert az az érdekes, hogy mit tudsz produkálni. Ez nekem nagyon sokat jelentett, mert Magyarországon ezek a határvonalak teljesen máshol húzódnak.

Hogy kerültél abba a helyzetbe, hogy a főszerep esetében egyáltalán benned gondolkozhattak?

Hát úgy, hogy csináltam mindezt a munkát, a színészetet és a mozgást. A Sámán színházzal mi sokat mentünk külföldre, például a saját pénzünkön mentünk az edinburghi fesztiválra, ahol ötször vagy hatszor voltunk. És utoljára, amikor negyven éves lettem és úgy mentem oda, hogy negyven éves vagyok, most utoljára megyek erre a fesztiválra, pont a Szarvasok Háza előadással, ami fizikailag és lelkileg is nagyon nehéz előadás, akkor látott egy angol rendező, aki azt mondta, hogy szeretne egy darabban dolgozni velem. De ez sem hirtelen történt, jó tíz év kellett hozzá. Ezt a bizonyos darabot aztán egy nagyon kis helyen játszottuk Cornwall-ban két évig, és a harmadik évben a Nemzeti Színház megvette az egész előadást és a Nemzetiben is nagyon sikeres volt. Így kezdődött az, hogy engem elkezdtek ismerni itt Angliában, és rájöttek arra, legalábbis a kritikák ezt írták, hogy én egy olyan színésznő vagyok, aki nagyon erőteljes szenvedélyeket is fel tud mutatni, mint színész, miközben mozogni is tud.

Ez azért nagyon érdekes, mert én mint színházba járó, mindig azt tapasztalom, hogy az angol színészekből épp a szenvedély hiányzik. Nagyon profik, de a hűvös profizmus mindig egy centivel visszafogottabb, mint amit én a színpadon elvárnék vagy látni szeretnék...

Igen, ez egy másik kultúra, mint a miénk, és amit ők szeretnek a kelet-európai kultúrában, ezt az őrületet, ők nem ebben nevelkedtek. Néha úgy érzem, azt hiszik, ők ez nem engedhetik meg maguknak és nem is nagyon tudják előszedni és felmutatni. Talán ezért örülnek neki, ha van egy olyan színésznő, aki ezt valóban meg tudja mutatni. És ez nem csak arról szól, hogy hol nőttem fel, hanem arról is, hogy én ezt mindig is gyakoroltam, hogy nap mint nap meg tudjon jelenni a színpadon, mert akkor van az, hogy ez valóban megfogja a nézőt.

Most hogy visszanézel az életedre: tényleg el kell menni Magyarországról ahhoz, hogy az ember sikeres legyen?

Ez rettenetesen hangzik, és nem is hiszem, hogy ezt kell tenni. Nem is mondanám senkinek, hogy el kell menni. Néha lelkifurdalásom is van, hogy eljövök, és nem ott próbálok valamit csinálni, de ez az én életem. Én megpróbáltam, valamilyen szintre eljutottam, de ne tudtam továbblépni. Nekem a továbblépés az volt, hogy eljövök onnan. De azt gondolom, mindenkinek a saját útját kell járnia, ez a legfontosabb: nem követni embereket, nem másolni dolgokat, hanem megtalálni azt, hogy neked mire van szükséged, és akkor azt csinálni teljes erővel.

Ha visszanézel: ezek nagyon nagy sikerek, keményen megdolgoztál értük. Mire vagy a legbüszkébb?

A lányomra! Mert a lányom csodálatos. Mondta is egyszer az egyik barátom, hogy a legjobb produkciód az a lányod. Sikerült azt az egyensúlyt megteremteni, hogy ő is értékes, kiegyensúlyozott ember lehessen és én is tudjam a munkámat végezni. Így tudok erre a kettőre büszke lenni.

Hol látod magadat öt-tíz év múlva? Hogy szeretnéd alakítani az életedet?

Szeretném azt a fajta munkát áthozni Angliába, amit Magyarországon is végeztem – nemcsak színészként, de koreográfusként is, és megnyitni azokat a kapukat, amelyek adódtak itt az elmúlt években, de nem tudtam velük élni a családi helyzetem miatt. Úgyhogy azt gondolom, itt szeretnék dolgozni – filmen, színházban, rendezőként, koreográfusként, tanárként, mert mindezeket nagyon szeretem és szívesen művelem.

„Szarvassá válni” - 2010.03.25.2010. március 25.

Színházi Világnap a Magyar Televízióban

A színészeket és közönségüket is köszönti a Színházi Világnap alkalmából a hétvégén a Magyar Televízió. A Majális című előadás mellett egy portréfilmet láthatunk Magyar Éváról, illetve interjúkat és riportokat friss előadásokról, kortárs színházi vállalkozásokról.
A Nemzetközi Színházi Intézet 1978-as döntése óta március 27-én világszerte együtt ünnepel a közönség és a színházi ember: a Színházi Világnapon nemcsak a színpadon teljesítő művészeket köszöntik, hanem a nézőtéren ülőket és a színfalak mögötti láthatatlan szereplőket is. A kezdeményezéshez az idén is kapcsolódik a Magyar Televízió: a hétvégén színházi közvetítést, portréfilmet, színész-interjúkat és vidéki riportokat mutat be a köztévé mindkét csatornája.
A budapesti és a vidéki színházi élet már a pénteki Teadélutánban (m1, 16.45) központi téma lesz, Gundel Takács Gábor műsorvezető legújabb szerepeikről beszélget a Magyar Színház, a Vígszínház és Madách Színház művészeivel, Kubik Annával, Fesztbaum Bélával és Oroszlán Szonjával. A műsor külön riportban mutatja be a szombaton induló egri monodráma-fesztivált: a Gárdonyi Géza Színház seregszemléjén húsz produkciót, mások mellett Eszenyi Enikő, Csákányi Eszter, Fesztbaum Béla és Kern András előadásait láthatják az érdeklődők.
Szombat délelőtt Kiss Manyi, Mezey Mária, Tolnay Klári és Bessenyei Ferenc nóta- és népdalfelvételeiből láthatnak válogatást az m2 nézői (11.30, Színészek nótáznak). Ugyanitt este 21.45-től parádés szereposztásban, Törőcsik Mari, Újréti László, Papp Zoltán, Hegyi Barbara, Juhász Róza és Pártos Erzsi előadásában Csurka István Majális című drámájának a Játékszínben bemutatott 1990-es feldolgozása látható. A történet szerint a vidéki tanyán élő írónál, a jobb sorsra érdemes Marhás Istvánnál egy napon régi barátja jelenik meg, hogy hosszas vita után megpróbálja visszacsábítani "az utolsó parasztírót" a fővárosba, a közéletbe. A Majális kegyelemkenyéren tengődő, kisiklott életű, alkoholista főhőse - akit a szerző barátjáról, a novellista Szabó Istvánról mintázott meg - azonban erkölcsi értékeihez, egy kompromisszumoktól mentes, ám sosem létezett paraszti idillhez ragaszkodik, ez okozza tragédiáját.
Március 27-én éjszaka Magyar Éváról mutat be egy portréfilmet az m1. Katona Zsuzsa Szarvassá válni című filmjében (0.20) a Sámánszínház alapítója, koreográfus-rendezője élete fontos helyszíneit végiglátogatva mesél magáról, angliai sikerének történetéről, ahogy a rendező mondja, az "egyszemélyes színházi csodáról". Színházi témával foglalkozik a vasárnap esti Kultúrház is: a Thália Színház friss bemutatójáról, a Bernardo Bertolucci filmje és Gilbert Adair forgatókönyve alapján készült Álmodozókról a darab főszereplőjével, Danis Lídiával beszélget Winkler Nóra műsorvezető.

„Az Árvai Művek” c. film

2007. január 10. - filmhu

Árvai Joli 1986-ban, a szigorúan ellenőrzött Magyar Televízióban teremtette meg az új film legfontosabb műhelyét, a Fiatal Művészek Stúdióját. Nemcsak a hagyományos televíziós művészet – az igényes tévéjátékok, sorozatok fénykora volt ez -, hanem az újító, kísérleti mozgóképé is. Ennek az izgalmas, pezsgő szellemiségű műhelynek-szalonnak volt létrehozója, haláláig fáradhatatlan háziasszonya-úrnője majd tizenöt évig Árvai Jolán.
filmhu: Miért ezt a filmtervedet forgattad le?

Katona Zsuzsa: Mert tartoztam magamnak és Árvai Jolánnak, akinek nagyon sokat köszönhetek, valamint a Fiatal Művészek Stúdiójának, amely életem egy része volt.
filmhu: Hogyan állt össze a stáb és a költségvetés?
K. Zs.: Régi kipróbált barátaimmal csináltam a filmet, elsősorban Nyeste Péter producert kell itt megemlítenem, akivel kb. 10 éve ismerjük egymást és nagyon hasonló a gondolkodásunk. Az ő támogatása alapvető volt számomra. Az operatőri munkát elsősorban a fiam, Farkas Dániel végezte, akinek ez a film az első nagyobb lélegzetű munkája.
filmhu: Mi tette emlékezetessé a forgatást?
K.Zs.: A filmben szereplő filmes kollégák hihetetlen bizalma, szeretete és segítőkészsége. Árvai Jolán nevére nem lehetett olyat kérni senkitől, amit ne teljesítettek volna. E mellett Árvai Jolán férje, Kuruc Pál bizalmára is nagy szükségem volt.
filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?
K.Zs.: Érdekes szemle lesz bizonyára, sok fiatal munkájával.
filmhu: Milyen könyvből csinálnál filmet?
K.Zs.: Mivel dokumentumfilmeket forgatok, az élet és a saját életem könyveiből.
filmhu: Mi volt az utolsó jó mozifilm élményed?
K.Zs.: Jean-Pierre Jenuet: Hosszú jegyesség, Almodovar: Volver, Varga Ágota: A költőnő és a bányász.

„Borostyán estek” c. irodalmi sorozat
Miből lesz a borostyán?
Balla Zsófia arról faggatta Lator Lászlót, hogy véleménye szerint van-e valami az Újhold-kör tagjainak írásmódjában, költői stílusában, ami egy kalap alá utalná őket. Nincs ilyen, felelte – természetesen – Lator László. Ami az újholdasokat összeköti, mondta, az inkább egyfajta közös világszemlélet. A Második Világháború után az Újhold-kör tagjai, rendíthetetlen ráció-hitükben, úgy gondolták, van rá mód, hogy az ember a költői nyelv segítségével újraértelmezze a világot; megmagyarázza mindazt a borzalmat, ami történt - rende t teremtsen a káoszban.
Folytatás a Literán

„KULISSZA” c. művészeti magazinműsor

Kondor Ferenc
Kulturális ibolya
LII. évfolyam 50. szám, 2008. december 12.
Élet és Irodalom

Advent idejében mi mást is motyoghatnánk, pláne hazafelé botorkálva hajnali három órakor, mint Istenem, vezess a jóra. E szép és nemes, bár minduntalan elfelejtett törekvés jegyében, mivel már tényleg nagyon vágyunk a jóra, igyekeztünk valahogy kilábalni a magyar televíziózás moslék-tengeréből, s rátalálni valami olyas műsorra, mely ugyan korántsem tökéletes, a világot sem váltja meg, de legalább nem kell szégyenkezni, nem kell a föld alá süllyedni, ha megnézzük.

A Kulissza című művészeti magazin szerény ibolyaként illatozik az m2 csatornán, első évfolyamát tölti, hiszen 2008 tavaszán indult, igaz, akkor még kortárs irodalmi magazinként, s mint ilyen, kissé belterjes is volt, amivel nem a hasonló irodalmi jellegű műsorok iránti mérhetetlen utálatunkat akarjuk kifejezni (noha nem járunk messze az igazságtól). Az alkotók viszonylag hamar, alig két hónap alatt felismerték, hogy ez így nem helyes, és a nyári szünet után szeptember 7-től azonos külsővel, de megváltozott tartalommal és időpontban sugározzák e tévés heti újságot huszonöt percben. Ettől kezdve művészeti magazin a megjelölése, ami annyit tesz, hogy az irodalmi témákon túl hangot és képet kapnak más művészeti ágak is. A magazin felelős szerkesztője Katona Zsuzsa, aki szerkesztő-műsorvezetőként is közreműködik Oláh Kata és Papp Gábor Zsigmond mellett, az adásokat (bár nem pontosan) vetésforgóban ők hárman készítik és vezetik.

Az e rövid leírásból is látszik, hogy a Kulissza bizonyos értelemben a Kultúrház kiegészítője, s ha így, akkor elmondhatjuk, hogy a Magyar Televízió gazdag, mint Krúdy kocsmárosa, bár kétségtelenül nem a habot méri bőven a sörhöz, hanem a kultúrát, s ezt igazán ne hányjuk a szemére, noha érdekes ez a működési mechanizmus. A Kulissza megjelenési gyakorisága és főleg munkatársai módszerei azonban erősen megkülönböztetik a „lapot" a Kultúrháztól. Ez nem értékítélet, azt szeretnénk csak mondani: ez a műsor más. Bajok azonban ezzel is vannak, bár talán nem annyi vagy nem olyan, mint a Kultúrházzal. (A kérés nekünk nagy szégyen, mégis azt óhajtanánk a Magyar Televízió vezetőségétől, hogy sorainkat ne e két „újság" megszüntetése tárgyában írott levélként olvassák, sőt, éppen ellenkezőleg!) A bajok ott kezdődnek, hogy a magazin címe nem túl szerencsés, mintha a címadó munkatársak nem gondolták volna végig, hogy mit jelent. Így önmagában szinte semmit, ugyanis a „díszlet", „színfal" jelentésnek a műsor viszonyában alig van értelme. Persze az alkotók alighanem a „kulisszák mögött" szókapcsolat már sokkal tágasabb jelentésmezejére gondoltak, de azért ez így egyáltalán nem szerencsés, nem is szólva arról, hogy ennek is vannak olyan jelentésárnyalatai, melyek egy kulturális magazinra nem épp hízelgőek. Például azt sugallhatja, csak a beavatottak számára készül és a többi, tehát kissé fennkölt és sznob; pedig ez amúgy nem igazán jellemző rá. Nagyobb problémának tűnik, hogy bár a szerkesztők az irodalom után nyitottak más művészetek felé is, az elmúlt három hónapban a szépirodalom mellett mindössze a színház és a film kapott teret, képzőművészetről, zenéről egyáltalán nem esett szó, sőt, a magazin Ajánló rovatában sem kiállítást, sem koncertet, operát nem propagáltak. És amellett se menjünk el szó nélkül, hogy a magazin belső struktúrája meglehetősen merev: három rovatból áll, feltűnési sorrendben a Pillanatfelvétel (melyben általában 10-15 percben egy-egy alkotóművész portréját vázolják fel egy beszélgetés keretei közt), Ajánló, és a műsort szinte mindig a Párbeszéd zárja (melyben két, valamely művészeti ág alkotója vagy tudós szakembere beszél meg aktuális vagy nem aktuális, de érdeklődésre számot tartó témákat). Az aktualitással kapcsolatban meg kell azt is említenünk, hogy az Ajánlóban szeptemberben, októberben és még novemberben is népszerűsítettek könyvheti könyveket (Halász Margit, Podmaniczky Szilárd, Magos György, Kiss Anna, Mizser Attila), a heti megjelenésből származó nehézségek ellenére is lehetne a magazin frissebb, aktuálisabb.

Aki a fentiek alapján azt hinné, hogy ez idáig csak öncélúan és hangulatosan gyaláztuk a Kulisszát, az téved: hibáit azért soroltuk, mert a műsor nem rossz, de lehetne jobb is, és még így is sok érték hordozója, illetve felmutatója. A heti megjelenésből ugyanis nem csak nehézkességek következnek: a műsorban elhangzó beszélgetések, képes portrék nyilván mélyebbek, mint a Kultúrház vagy más ilyen jellegű tájékoztatóéi. Így a Kulissza legerősebb része majdnem mindig a Pillanatfelvételben szereplő alkotóról készült arckép, ilyen volt a Mundruczó Kornélé a Delta című filmje kapcsán, Török Ferenc filmrendezőé, Vajdai Vilmos színész-zenész-rendezőé és Salamon András filmrendezőé (mindegyiket Papp Gábor Zsigmond jegyezte, nyilván nem véletlenül, hisz maga is filmes), de érdekes volt Trill Zsolt színészről vagy Schein Gábor költőről (Katona Zsuzsa), illetve Puskás Tamás igazgató-rendezőről, Tasnádi István drámaíróról (Oláh Kata) készült portré is. A két hölgy által készített filmek apró hibája gyakran, hogy túlzottan privát, belterjes szférákba is szeretnek elmerészkedni, pedig nem valószínű, hogy bárkit érdekelnének például a Schein család, azon belül a főszereplő, a szimpatikus családfő és irodalmár fagyizási szokásai a Margit-szigeten.

A Párbeszéd témái lavíroznak az aktualitás és az örökzöld általánosságok között, sokszor pusztán a résztvevőkön múlik, milyen lesz a beszélgetés minősége. Az apagyilkosság, azaz a nagy mesterekkel, elődökkel való leszámolás az irodalomban például aligha számíthat széles körű közönségérdeklődésre, Vörös István és Szilágyi Zsófia párbeszéde (Papp Gábor Zsigmond moderálásával) még rövidsége ellenére is izgalmas, informatív volt. Mint ahogy érdekes és ráadásul aktuális is volt Kukorelly Endre és Dobroviczky Katalin tanár beszélgetése az iskolai kötelező olvasmányok státusáról, értelméről, esetleges jövőjéről, különös tekintettel Nógrádi Gergely klasszikus regényekből készült átirataira és az őt megéneklő, támogató hülyékre.

Talán mindebből látszik, kár, hogy a Kulissza egy országosan korlátozott mértékben fogható csatornán, állandó kezdési időpontváltozásokkal fut. Benne van a lehetőség, hogy közönségét jóra vezesse.

„Katona Zsuzsa nyilatkozata az Aster Film műsorairól”

Pogonyi Lajos| Népszabadság| 2007. április 30. |nincs komment

Tavaly december közepén láttam először a képernyőn Katona Zsuzsát, aki többedmagával az M1-en a Kultúrházban beszélgetett Árvai Jolánról, az MTV nagyhírű Fiatal Művészek Stúdiójának tragikusan fiatalon elhunyt egykori vezetőjéről.

Katona Zsuzsa is azok közé tartozik, akit ritkábban látunk a képernyőn, hiszen elsősorban rendező, szerkesztő, forgatókönyvíró. Az idei filmszemlén már bemutatták Az Árvai Művek című filmjét, amelyet az Aster Film a köztévével koprodukcióban készített, s az MTV 2006. augusztus 28-án az M1-en adta le későn éjjel, 23.15-kor. Ki volt Katona Zsuzsa számára Árvai Jolán? Ő azt mondja, hogy mindig felnézett "Jolira", "sokat tanult tőle, mintha a nővére lett volna". Nyolc-tíz évig dolgoztak együtt a Fiatal Művészek Stúdiójában. Árvai hihetetlenül nagyformátumú személyiség volt, tele szeretettel és tenniakarással, ambícióval. Árvai tizenhárom évig állt a Stúdió élén. Sokáig hagyták dolgozni, azt csinált, amit akart, majd a rendszerváltás után neki is nehezebb lett a helyzete.

Katona Zsuzsa az FMS-ben szerkesztő-dramaturgként dolgozott. Legismertebb műsora a Közjáték című sorozat volt, amely a Hankiss-éra alatt készült, s 1992-ban a Film- és Tévékritikusok díját nyerte el. Katona Zsuzsa Kamondi Zoltánnal, Balogh Zsolttal, Sülyi Péterrel, Röhrig Gézával és Jókai Lóránttal dokumentumfilmeket, kisjátékfilmeket, művészfilmeket is készített szerkesztő-dramaturgként az FMS-ben.

Milyen jó lenne még egyszer látni Az Árvai Művek című filmet, amelyben a stúdió egykori tagjai emlékeznek Jolánra és az FMS-re, olyanok, akik ma már mind befutott rendezők... Zsuzsának ígéretet tettek, hogy megismétlik.

Katona Zsuzsa és állandó alkotótársa, Nyeste Péter munkájának köszönhető, hogy a néző is rendszeresen láthatja a Stúdió K-ban a Balla Zsófia vezette Borostyán-estekről készült tévéfelvételeket, amelyekben kortárs költőkkel találkozhatunk. Olyan nagy nevek szerepeltek eddig a sorozatban, mint Székely Magda, Takács Zsuzsa, Lator László Kossuth-díjasok, a közeljövőben láthatjuk Nádasdy Ádám estjét, Térey Jánost és Rakovszky Zsuzsát pedig most "tervezik". Egyébként júniusban Báthori Csabával Székely Magdáról szóló portréfilmbe kezd az Aster Film.

Katona nevéhez fűződik a február óta vasárnaponként jelentkező Kulissza című kortárs művészeti magazin, de a Vigyázz, kész, rajt! című műsor is, amely fiatal, pályakezdő tehetségeket mutat be. Ezt a portrésorozatot tavaly szeptember óta láthatjuk az M2-n szerda délutánonként három órakor. Nyeste Péterrel sikerült fiatal csapatot maguk köré gyűjteniük a munkához.

Mint szó volt róla, a Kulissza felelős szerkesztője és műsorvezetője is Katona Zsuzsa. Február óta megy a műsor vasárnaponként az M2-n, 17.30-kor a MIÉRT? előtt. Múlt vasárnap volt a tizedik adás. A Kulissza, szemben a Kultúrházzal nem napi aktualitások bemutatására törekszik, hanem kortárs művészek műhelytitkait lesi meg, ars poeticájukról, alkotáslélektani titkaikról próbál képet adni.

Április 22-én Bíró Kriszta és Pelsőczy Réka volt a vendég az Örkény Színházban bemutatott Parti Nagy Lajos által írt Ibusár kapcsán. Bíróról nem csupán, mint színésznőről, hanem mint íróról is szó esett, Pelsőczy pedig nemcsak, mint színésznő-rendező, hanem mint fotográfus is megszólalt. Az adást Oláh Kata műsorvezető-szerkesztő készítette. Április 29-én pedig Papp Gábor Zsigmond lesz a Kulissza műsorvezetője és szerkesztője. Akkor Baranyai Levente, Szabó Réka és Egressy Zoltán lesz a vendég a Kulisszában.

Katona Zsuzsa az ELTE magyar könyvtár-esztétika szakán végzett. Az igazi mester itt Balassa Péter volt, akiről filmet is készített Emléktöredékek egy Tanítóról címmel, amelyet nemcsak az MTV, hanem a Duna TV és a Pax TV is bemutatott.

A televíziózásban igazi mestere Katona Zsuzsának Vitray Tamás volt, hozzá járt szerkesztő-riporteri stúdióba másfél évig. Vitrayn keresztül ismerte meg Árvai Jolánt is.

Katona Zsuzsa több mint húsz évig az MTV-nél dolgozott, hét éve "saját lábon áll". Sokáig Mérei Annával készített filmeket, az utóbbi öt évben pedig Nyeste Péterrel dolgozik az Aster Filmben.